Kérdések Huang Sheng-Shyan mesterhez

1. kérdés: Vannak-e a Tai Ji-nak különféle iskolái, szektái?

Válasz: A Tai Ji ősi tudáson alapszik; tanult elődeink mélyreható filozófiai tanulmányok alapján dolgozták ki és hagyományozták ránk az alapelveket. A Tai Ji mozdulatai tudományosak, mivel az alapelvek tudományos alapokon nyugszanak.

Elődeink kifejlesztették annak művészetét, hogyan lehet megőrizni az ember egészségét, kivédeni a betegségeket, lelassítani az öregedés folyamatát, sokáig élni, és megvédeni magunkat a támadásokkal szemben. Mindez hasznára van az emberiségnek és a társadalomnak. Elősegíti az emberi jellem fejlődését. A Tai Ji Taoval átitatott (azaz a filozófiát életformaként megélő) követője hozzájárul az ország helyes kormányzásához és az általános béke fenntartásához.

A Tai Ji nem nagyképűsködést vagy antagonisztikus célokat szolgáló harcművészet. Követőjének meg kell értenie alapelveit és filozófiáját. Senki nem térhet el ezektől az elvektől és ettől a filozófiától. A mozdulatokat lehet fejleszteni és módosítani, de az alapelvek örökérvényűek. A forma külső megjelenése emberről emberre változhat, de az alapelvek állandóak és változatlanok. Ezért nem beszélhetünk különböző iskolákról. Egy nagy családnak kell tekintenünk magunkat. A művészet érdekei előbbre valóak a személyes érdekeknél. Legyünk nyitottak; az alapító és elődeink nyomdokaiba lépve terjesszük a Tai Ji filozófiáját az egész világon az emberiség egészségi állapotának javítása érdekében.

 

2. kérdés: Hogyan eddzünk, hogy a gyakorlatokat helyesen tudjuk végezni?

Válasz: Széles árok húzódik a helyes és a helytelen gyakorlás között. Emlékezzünk a régi mester, Wang Tsung Yueh szavaira: testünknek függőlegesnek és természetesen kiegyensúlyozottnak kell lennie, mozdulatainknak lazának és kereknek, és valamennyi testrészünkre egyszerre kell figyelnünk. Egy mozdulatsor gyakorlása közben legyünk gondosak, tudatosak és éberek, figyelmesek, és tudjuk, hová vezet a mozdulatunk. Ha nem így teszünk, a forma lényege elvész, és becsapjuk az embereket. Ha helyesen akarunk gyakorolni, nem csak a gyakorlás megfelelő módját kell szem előtt kell tartanunk, hanem a Tai Ji alapelveit is. Nem elég a jó tanítómester; a tanulónak magának is állandóan kutatnia kell a művészet lényegét és részleteit. A Tai Jit csak apránként lehet elsajátítani, minden lépést szilárd alapokra kell építeni.
Fontos a személyes hozzáállás is. A tanulónak elszántnak, magabiztosnak, kitartónak és motiváltnak kell lennie. Ha helyesen akar gyakorolni, jó, ha biztos megélhetéssel és rendezett körülményekkel rendelkezik, és emellett céltudatosan, állandóan tanul és gyakorol, az alapelveket világosan és mélyen megérti - szemben azokkal, akik gyorsan akarnak mindent elsajátítani, rendszertelenül tanulnak és gyakorolnak, és csak a formák külsőségeivel foglalkoznak. Ezek azt remélik, hogy majd később kijavítják, amit hamarjában megtanultak, és nem veszik észre, hogy így rosszabb helyzetbe kerülnek, mint egy teljesen kezdő. Mások felületesen kezelik a Tai Ji alapelveit, és a művészetet egyszerű gyakorlattá vagy tánccá fokozzák le. Ezeknek formája van, de tartalma nincs. Az ember teste olyan, mint egy tökéletes berendezés: egy kis alkatrész hibája az egész gép működését befolyásolja. A Tai Ji alapítója ezt mondta: "Nem a művészet készségének elsajátítása fontos, hanem a Tao elérése; nem tanítványom az, aki nem tanulja meg Taomat." Ezért a tisztesség, egyenes és erkölcsös viselkedés szintén nagyon fontos.

 

3. kérdés: Vannak-e különböző Tai Ji formák? Különböznek-e az alapelvek?

Válasz: Az alapító létrehozta a művészetet. Az idők során azonban különségek alakultak ki az egyes Tai Ji formák között: van, amelyik 24 alapmozdulatból áll, van, amelyik 37-ből; más formák 64, 72, 108, vagy éppen 124 mozdulatot tartalmaznak. Vannak rövid és hosszú mozdulatsorok. Egyes formák nagy, széles mozdulatokkal dolgozak, míg mások visszafogottabbak. Egyesek a magas testhelyzetet hangsúlyozzák, míg mások az alacsonyat. Néhányan lassan gyakorolnak, mások gyorsabban. Mindezeket a különbségeket az emberek hozták létre.

Az a fontos, hogy az alapelvek mindig ugyanazok. Az idők során a legkülönbözőbb vérmérsékletű mesterek követték ezen alapelveket. Folyamatosan kutatták és gyakorolták a művészetet, és addig formálták, fejlesztették, míg elérték végső céljukat: a forma formátlanná vált, a végtagok elveszették jelentőségüket, a durva erő eltűnt, és a merevség átadta helyét a teljes ellazulásnak. A jellem fejlődése elérkezett az egóról való lemondás ("non-self") és az ellenállás feladásának szintjére, a kezeket már nem kezekként használják, az egész test mozdul. A mester jutalma a megőrzött fiatalság és a hosszú élet.

Nem könnyű helyesen elsajátítani a formákat, mert ehhez harmonizálnunk kell magunkban a Qi-t és a művészet alapelveit. Ugyanígy össze kell hangolni a a felső, középső és alsó részek, valamint a test jobb és bal oldalának működését. Bár nehéz a formákat helyesen megtanulni, ez mégis könnyebb, mint a művészet alapkészségeit elsajátítani. Ez azért van így, mert gyakorlás közben mindig vannak olyan, normális körülmények között észrevétlen testrészek, melyek mozgásának időzítését, sebességét, ritmusát és egyensúlyát nehéz ellenőrzésünk alatt tartanunk. Ezért nehéz a művészet alapkészségeit elsajátítani. Az alapító azonban azt mondja: "Ha megértjük a művészet egy részletét, az egészét megértjük. Akkor minden iskola és szekta eggyé válik."

 

4. kérdés: Gyakran vagy ritkábban érdemes-e gyakorolni a Tai Ji-t?

Válasz: A Tai Ji-ban nincsenek szélsőségek. A lényeg a gyakorlás módszere. Ha a módszer helytelen, nem különbözik azoktól a hétköznapi gyakorlatoktól, melyekkel az emberek oly sok időt eltöltenek, viszonylag kevés eredménnyel. Tehát nem az a kérdés, hogy milyen sűrűn gyakorolunk, hanem az, hogy helyesen végezzük-e a gyakorlatot. Vagyis, a központi egyensúlyt függőlegesen fenn kell tartani. Minden mozdulatot fegyelmezetten kell végrehajtani, hogy a testtartás függőlegesen kiegyesúlyozott maradjon. Az alapelvek változatlanok: a körívben végzett mozdulatban is van egyenesség, és megfordítva. Folyamatosan kell tanulni és gyakorolni, meg kell érteni az alapelveket és a kevésbé nyilvánvaló elemeket. Mindezek elsajátítása természetesen vezet a művészi készség kialakulásához. Nem az a kérdés tehát, hogy túl sokat vagy túl keveset gyakorlunk-e, hanem az, hogy gyakorlatainkat helyesen végezzük-e.

 

5. kérdés: Gyorsan vagy lassan helyes-e a művészetet gyakorolni?

Válasz: A föld állandó és meghatározott sebességgel forog. Hasonlóképpen, a Tai Ji-t sem jó túl gyorsan vagy túl lassan gyakorolni: kényelmes tempóban kell a gyakolatokat elvégezni. Az emberi testnek természetesen kell mozognia, ellenkező esetben gyönge pontjai megmutatkoznak. Ha túl gyorsan gyakorlunk, a légzés egyenetlenné válik, a pulzus megemelkedik. Ha túl lassú a gyakorlás tempója, a végtagok és az izületek elmerevednek. A Qi áramlása akadályokba ütközik és helyenként pangani kezd: hiába van jelen a szándék és a tudatosság, a Qi áramlása megáll. A belső erőt összhangba kell hozni a Qi-vel. Belül létre jön a libidó, az energia, a Qi és a szellem harmóniája, kívül pedig az elme, a tudatosság (szándék) és a test harmóniája, és végül a külső és a belső harmónia is összehangolódik. Az izmok ellazultak, és valamennyi testrész természetes, feszültségtől mentes állapotban van.

Nem lehet megmondani tehát, hogy a lassú vagy a gyors tempójú gyakorlás helyes-e, hiszen ez a tanuló szintjétől és eredményeitől függ. Mindenkinek addig kell gyakorolni, amíg teljes teste lazává és kényelmesen kiegyensúlyozottá nem válik. Ha létrejön ez a külső és belső harmónia, a gyors vagy lassú gyakorlás kérdése elveszíti jelentőségét. Ezen a szinten az ember úgy érzi, hogy testének felső része sodródó felhő, míg alsó része áramló víz. A figyelem folyamatos, és összhangban van a mozdulatokkal. A testrészek természetes egységben vannak. Itt már nem kérdés a gyorsaság és lassúság.

 

6. kérdés: Helyes-e a Tai Ji formákban a magas vagy az alacsony testhelyzetekhez ragaszkodni?

Válasz: A Tai Ji művészete nem tesz különbséget magas és alacsony testhelyzetek között; a négy "egyensúly" elvére épül:

(i) egyensúly a mozdulatok és testhelyzetek kiterjedésében, vagyis a test mindkét oldalának nagyjából kiegyensúlyozottan kell mozgás közben a teret elfoglalni;

(ii) egy adott pillanatban minden testrész egyformán pontosan vegyen részt a mozdulatban;

(iii) a test maradjon egyensúlyban mozgás, fordulat közben;

(iv) folyamatos stabilitás a mozgás során.

A külső és belső egyensúly úgy tartható fenn, ha a test függőleges tengelye valóban függőleges marad. Mikor hátulról érkező erővel dolgozunk, a hátul lévő, hajlított térd kicsit fölfelé mozdul vagy kiegyenesedik, miközben a test nem emelkedik meg. Olyan ez, mintha a figyelem (szándék) és a Qi "összezárnának" középen, ahelyett, hogy feljönnének, és a hajlított térdet használnánk a helyzet kiegyenlítésére.

A tudatunk segítségével ellazítjuk az izmainkat. Az izületek, izmok és a kötőszövetek lazák, elengedettek, nyitottak, mégis összeköttetésben állnak. A test kényelmes függőleges helyzetben van. A tudatunkat arra is felhaszáljuk, hogy a Tai Ji alapelveit az egyes testrészeinkben érvényesítsük. Ha elérte a "négy egyensúly és nyolc stabilitás" állapotát, akkor a magas és alacsony testhelyzetek kérdését már mindenki maga is megválaszolhatja.

 

7. kérdés: Hogyan lehet különbséget tenni lényeges és lényegtelen között a test jobb és bal oldalát, illetve felső és alsó részeit illetően?

Válasz: Az izmok, a csontváz és az idegek egyaránt részei a test rendszerének. A mozdulatok gyakorlása közben a legfontosabb, hogy a tudatunk segítségével süllyesszük le és lazítsuk el a testünket. A súlypont mozdul, miközben a test tengelye függőleges marad. Összpontosítsunk az állandóságra, a nyugalomra, az ellazultságra és a földbe ágyazódó gyökereinkre. A belső mozgások folyamatosan és zavartalanul váltják ki a külső mozdulatokat. A belső erő a forduló mozdulatok révén jön létre. Hosszú idő után az egész test egyesúlyba kerül.

Mikor különbséget teszünk bal és jobb között, a "keresztirányú elrendeződés" értelmében az egyik lényeges lesz, a másik lényegtelen. Például, ha a test felső és alsó része között is különséget teszünk, mikor a a test bal felső része lényeges, akkor a bal alsó része lényegtelen, és hasonlóképpen, mikor a test jobb felső része lényeges, a bal alsó lényegtelen. Ezt a fajta keresztirányú átrendeződést akkor alkalmazzuk, mikor a testsúlyt egyik lábunkról a másikra helyezzük; mindez hasonlít az idegrendszer "kereszteződéseihez". A Qi mozgatásakor el kell tehát választanunk a lényegeset a lényegtelentől, úgy kell lépnünk, hogy a testünk ne mozduljon, és a testünket úgy kell mozdítanunk, hogy a kezünk ne mozduljon. Ha a testünk is mozdul, mikor lépünk, akkor nem választottuk el a lényegeset a lényegtelentől. Ha a kezünk is mozdul, mikor a testünk, akkor a vállak és a karok nem elég lazák.

Fontos, hogy a tudat használatának elveit kövessük a mozdulatok indításakor. Össze kell hangolni a test alsó és felső részét, a bal és a jobb oldalt. A malomkő mozdul, de a közepe mozdulatlan marad. A test olyan rendszerré válik, melynek minden elemét könnyed mozgékonyság, sima kerek mozdulatok, és egyfajta lélegzés jellemzi: váltakozó nyílás és záródás, mint a tenger mozgása. A mozdulatokat a tudat irányítja, és teszi a tenger hullámaihoz hasonlóan rendezetté.

 

8. kérdés: Hogyan gyakoroljunk annak érdekében, hogy a mozdulatokat alkalmazni is tudjuk?

Válasz: Vegyük például az öt lazító gyakorlatot. Ezek a Tai Ji alapelvein nyugszanak. Gyakorlás közben tökéletesen kell koncentrálni, hiszen ha a figyelem a legkisebb mértékben is lankad, a kedvező hatások elmaradnak.

Tartsuk észben a nem-mozgás három pontját: a fej a törzzsel együtt fordul, a kezek nem mozdulhatnak maguktól, és a talpak mozdulatlanul nyugszanak a talajon, mintegy a földbe gyökerezve. A tudat (vagy szándék) vezeti a Qit. Lépéseket teszünk anélkül, hogy testünket mozdítanánk. A forduló mozdulatok a derékból és a csípőből indulnak, a kezek mozgását az az alapelv irányítja, hogy minden mozgás a derékból ered. Az alapelveket meg kell érteni, mert nincs mozdulat, amelyik ezektől független lenne. Ha belül sikerült őket elsajátítni, kívül automatikusan érvényesülnek.

Ha az ember teljesen ellazult, akkor jól alkazmakodik a körülményekhez, és semlegesíteni tudja a rá ható erőket. Ekkor elértük a "nem-én" állapotát, melyben az egész test a fegyver, és a kezeket már nem kezekként használjuk. Ha valaki nem tudja jól alkalmazni a mozdulatokat, akkor még nem értette meg az öt lazító gyakorlat alapjait. Amíg az alapokat nem sajátítjuk el, nincs értelme a mozdulatok alkalmazásáról beszélni.

 

9. kérdés: Mi az értelme a hasizom ellazításának és a farcsont behúzásának?

Válasz: A Qit a Dan Tienben tároljuk, mivel tudatunk segítségével ide süllyesztjük le. Innen indulva kellene aztán a Qinek az egész testben cirkulálni. Ha a Qi a Dan Tienben marad, akkor ott egyfajta túltelítettség-érzés alakul ki. A hasizom csak akkor lehet laza és rugalmas, ha a Qi az egész testben áramlik; és ennek a testrésznek idővel ki is alakul egy "rugószerű" tulajdonsága. A Qit felszívhatja a farcsont is. A Tizenhárom Pozíció Éneke szerint "ha a hasizom teljesen laza, akkor a Qi felemelkedik". Tehát ne csak tároljuk a Qit a hasüregben, ha nem akarjuk, hogy egyszerűen felfújódjunk.

A farcsont behúzása annyit tesz, hogy a fenék nem áll ki hátrafelé, és a csípőizületek sem csúsznak előre. Ugyanakkor a hasizomnak is lazának kell lennie. Ha ez a két feltétel nem valósul meg egyszerre, elveszítjük a "gyökereinket", a talajjal való kapcsolatot, és a csípő is merev lesz a függőleges egyensúlytalanság miatt. A központi egyensúly fenntartása érdekében fontos, hogy a test főtengelye függőleges maradjon. Az alábbi módon ellenőrizhetjük, hogy a fentieket sikerült-e maradéktalanul megvalósítani: hüvelykujjunkkal nyomjuk be a hasizmot, majd hirtelen engedjük el; azt kell éreznünk, hogy a hasizom rugószerűen kipattan. Ugyanakkor a fenékizmoknak érezhetően lazáknak kell maradniuk.

 

10. kérdés: Mi a Tai Ji szellemiségének lényege?

Válasz: A Tai Ji nagy és híres mesterei ugyanazt tanítják, a diákok mégis mind másképp tanulnak, mert különböznek testi és lelki felépítésükben. A művészet elsajátítása nem csak abban áll, hogy megtanuljuk a külső formát; az alapelveket és a filozófiát is magunkévá kell tennünk. A tanulónak gondolkodó embernek kell lenni, aki sikeresen megtanulta, gyakorolta és megértette a művészetet; annak alapelveit és filozófiáját hétköznapi életére is alkalmazza. Nem szerez tisztességtelen előnyt és nem lesz önző. Teljes szívével a Tai Jinak szenteli magát. Osztozik az alapító azon törekvésében, hogy igyekszik elősegíteni az emberiség testi és lelki egészségének javulását. Ez a Tai Ji szellemiségének lényege.

 

11. kérdés: Hányszor gyakoroljuk a mozdulatokat naponta?

Válasz: Fontos alapelv a mértékletesség. Először is, a gyakorlásnak helyesnek és pontosnak kell lennie. Van, aki azt mondja, gyakoroljuk a teljes formát naponta tízszer úgy, hogy minden gyakorat nagyjából 25 percig tartson. Ez a szemlélet csak a mennyiséget hangsúlyozza, elpazarolja a Qi-t és az energiát. Ellentétes a Tai Ji alapelveivel, és csak annyi lesz az eredménye, hogy megizzaszt és segít fogyni. Nem hasznos a belső erő, a belső szervek, és általában a szervezet fejlődése szempontjából.

Cheng Man Ching nagymester azt mondta: "Minden nap gyakorlom a belső erő és a Qi mozgósítását a 37 alapmozdulat segítségével. A forma elvégzése csak 7 percig tart." Hogy a gyakorlás túl sok-e, vagy túl kevés, azon múlik, hogy helyesen gyakorolunk-e. Saját tapasztalatom és gyakorlási technikám alapján arra bátorítom a diákjaimat, hogy minden nap reggel és este mintegy öt percet töltsenek gyakorlással, egy-egy mozdulatot vagy testhelyzetet ismételgetve többször (két részre bontva). Azok a diákok, akik követik a tanácsomat, általában sikerrel járnak.

 

12. kérdés: Néhány diák már évek óta tanulja és gyakorolja a Tai Ji-t, mégis labilis. Miért van ez?

Válasz: Sok diák helytelen tanulási és gyakorlási technikát használ. A tanulóknak először a Tao filozófiáját kell megérteniük, aztán az alapelveket, aztán következhet a helyes módszer alkalmazása, és legvégül az erővel való megtöltése.

Meg kell érteniük, milyen viszonyban van az ember a környezetével, az univerzummal, és azután használhatják a Qi módszerét a gyakorlásra. Alázatosnak és kitartónak kell lenniük a gyakorlásban. Lassan kialakul a talajjal való szoros kapcsolatuk, a "gyökérzetük", és megértik a gyakorlás módszerét. Meg kell, hogy értsék az alapelveket, és tudatában kell, hogy legyenek a kevésbé nyilvánvaló és észrevehető aspektusoknak, amelyek lassítják a készségek megszerzését. A "gyökérzetet" és a belső erőt nem lehet kívülről megfigyelni.Csak a helyes módszer révén lehet hozzájuk eljutni. A mozdulatok gyakorlása és a belső erő kifejlesztése során az izületeket el kell lazítani de a kapcsolatoknak meg kell maradni. Az egész test laza; egy ellenfél nem tudja egyensúlyából könnyen kimozdítani. A lényegeset elválasztjuk a lényegtelentől. Törekedjünk arra, hogy olyan rugalmasak és lazák legyünk, mint a kígyó, melynek a farka azonnal védekezésre lendül, ha a fejét támadják, illetve mind a feje, mind a farka mozdul, ha a közepét éri támadás. Ha jól reagálsz a tudatosságra (vagy szándékra), elérheted a nyugalmat és a rugalmasságot. Könnyebb fölemelni egy százkilós vasrudat, mint egy ötvenkilós vasláncot. Ez jól illusztrálja a teljesen laza ízületek elvét.

A tanulóknak meg kell érteniük a yin és a yang alkalmazását is a mozdulatokban és a páros gyakorlatokban. A yin és a yang alapelve a világegyetem törvényét képviseli a Tai Ji-ban: a mozdulatok, melyekben megjelenik a fölső- és alsótest, a bal és a jobb, az elülső és a hátsó rész, a belső és a külső, nem térhetnek el a lényeges és lényegtelen alapelvétől. A mozdulat és a nyugalom folyamatosan váltakozik: a Yin nem válik el a Yangtól, és fordítva. Mikor a Yang mozdul, mozdul a Yin is, és viszont. Ezt a elvet meg kell érteni, mikor a formát gyakoroljuk.

A testet és a lelket együtt edzük a Tao és a művészet elsajátítása során. A Tao yin, míg a művészet vagy készség yang. A yang a yinből fejlődik ki, hogy azt teljessé tegye. A lazítás, a nyugalom, a "gyökérzet" yin természetű összetevők. Az alap a külső erő közömbösítése erő használata nélkül. A nyugalom olyan, mint a hegy nyugalma: nem látszik változás, de valójában nagy változásokra képes. Az alapító azt mondta: "A Tao az alap, a művészet következmény." Ezért a Taot mindenkinek el kell sajátítania, hogy megtanuljon nem-ellenállni, mert a test csak így tanulhat engedelmességet. Támadás és védekezés során meg kell értenünk a módszert, és azután sajátíthatjuk el a lényegtelenséget és a nyugalmat. Csak ebben az esetben lesz szilárd a védelem. A támadásunk is akkor lesz sikeres, ha természetesek, lazák vagyuk. A páros gyakorlatokban meg kell tanulnunk, hogy ne álljunk ellen, és a kontaktust megőrizve kövessük az ellenfél mozdulatait. Ha ezt sikerült elérnünk, képesek lehetünk az erő közömbösítésére. Megfelelő felkészültség esetén a közömbösítés során a belső erő akaratlanul is megnyilvánul.

 

13. kérdés: Hogyan viszonyuljon a diák tanárához?

Válasz: Napjainkban a tudomány fejlettsége áthatja az emberek egész életét, sok stresszt, a gazdasági életben kemény versenyt okozva. Mindez az emberek lelkén is nyomot hagy, mindenkinek terhet jelent. Ez az oka, hogy a Tai Ji ősi művészete ma is népszerű és sokan gyakorolják. Nincs benne titok. Kivétel nélkül mindenki elsajátíthatja. De a diákok gyakran követnek el hibákat a művészet gyakorlása közben.

A tanulóknak az alábbiakat kell szem előtt tartaniuk:

(i) Tiszteld a tanárodat, és fogadd el a művészet filozófiáját vagy Taóját;

(ii) Légy becsületes, és ne szerezz tisztességtelen előnyt;

(iii) Légy lelkiismeretes és komoly, gyakorlás közben figyelj, érezz és gondolkodj;

(iv) Haladj lépésről lépésre;

(v) Légy alázatos és gyakorolj folyamatosan;

(vi) Kövesd a korábban felsorolt alapelveket, mikor egyedül gyakorolsz.